Minden árva kutya számára újjászületés az örökbe fogadás, hiszen az utcán vagy egy menhelyen töltött hosszú magány után végre ők is részesei lehetnek az oly sokat áhított GAZDIS-ÉLETNEK. Bár az év minden napján próbáljuk az Állatotthonunkba élő  szomorú sorsú négylábúak életét megszépíteni, kis boldogságot csempészni kenneljeik rácsai közé, azt amire legjobban vágynak – a gazdit és a szabadságot – nem tudjuk pótolni.

Mindegyikük reménykedik. Reménykedik az öreg, a balesetben sérült, a félős, a szőrhiányos, a vak, a három lábú, de még az agresszívnek tűnő is vágyik az ember érintésére, szeretetére, törődésére.
Tudjuk, hogy a legtöbben egészséges, fiatal, kifogástalanul illedelmes kutyust képzelnek el társukként.
Ezért is jelent számunkra hihetetlen örömet, mikor egy esélytelen négylábú új esélyt kap.

Bonó, aki egy baleset folytán elveszítette az egyik hátsó lábát, kenneljében óriási elánnal próbálta megmutatni minden lehetséges gazdi-jelöltnek, hogy ő igen is aktív, mozgékony, életvidám kutya. Gyönyörű border collies kinézete fel is keltette mindenki figyelmét, azonban fogyatékossága elijesztette az érdeklődőket.
De vannak még csodák és csodálatos emberek!

Szerelem volt első látásra a gazdik és kutyus között, mégis Bonó új családja felelősen végig gondolta a döntést, felkészült a fogyatékkal élő kutyus befogadására, hogy élete végig biztosítani tudják számára a szükséges környezetet és gondoskodást. Bonó új családja körében játékban, szeretetben, gondoskodásban biztos nem fog hiányt szenvedni!
És ez minden, amire egy árva kutyus vágyik ( három lábbal is)!

Bár hazánkban az állattartási kultúra sajnos még mindig elmarad az Európai országokétól, de ezek a hétköznapi csodák mégis reménnyel töltik meg az állatvédők szívét. És egyre többször van részünk ilyen csodában, hisz az elmúlt napokban számos idős, vak vagy más fogyatékkal élő kutyust fogadtak örökbe Alapítványunktól.  Sőt volt olyan gazdi is, aki kifejezetten egy esélytelen kutyus életét szerette volna megszépíteni örökbe fogadásával.
Reméljük , hogy az ő példájuk egyre több embert sarkal arra, hogy ne forduljon el és ne féljen a fogyatékosságtól, állatok esetében sem.

„A kóbor, kivert kutyának is Isten vezérli lépteit, hogy a hosszú, fáradt út után végleg megpihenhessen egy szerető gazdinál.”
Carol Bigley