A szünidő közepén járunk, a nap feltölt minket energiával, a szabadság miatt kipihentebbek vagyunk, a nappalok hosszabbak, így talán több időnk jut kedvenceinkre is. Ez az időszak remek lehetőséget nyújt arra, hogy kutyánkat képezzünk, illetve tovább képezzük. A Dogmopolite ügyvezetőjét, Gárdos Pétert kerestük meg, mert arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen módszerekkel, hogyan képzik az ebeket?

GP: Mi minden esetben a klikkerrel történő képzést preferáljuk, mintsem a hagyományos, „pórázrángatós” vagy fojtónyakörvvel történő kiképzést. A klikkerrel való kiképzés alapja a jutalmazás – a jó viselkedést jutalmazzuk. Az ültetés, például, a mi képzési módszerünk szerint nem úgy zajlik, hogy felrántjuk a nyakörvet, majd lenyomjuk a kutya fenekét a földre. Az általunk használt képzési módszernél nincs póráz sem. Az elvégzett feladat után a kutya hall egy klikket, majd megdicsérjük és egy jutalomfalatot kap. Ezzel a módszerrel – a hagyományos módszerrel ellentétben – a kutyák is sokkal szívesebben végzik el a feladatokat és általában is sokkal együttműködőbbek.

- Milyen felállásban kínálják a kiképzést?

GP: A kutyakiképzést leginkább két felállásban nyújtjuk: az ügyfélnél, esetlegesen speciálisabb célok megvalósítása érdekében, és az aktív napköziben, ahol kolléganőnk egyszerre 5-6 kutyával vizes, fás, nyílt területeken játszik, fárasztja, és oktatja a kutyákat. Itt plusz, hogy a kutya több társsal is együtt van, ezáltal az alapvető engedelmesség (általában ez a kiképzési cél) mellett a szocializáció is sokkal inkább fejlődik, mint az egyéni képzésnél.

- A gazdikat is kell képezni?

GP: Ahogyan Ön is helyesen rákérdezett, az emberek, tehát gazdik képzése egyaránt fontos, hiszen ha el is értük, hogy a kiképzőtől mindent elfogadjon és helyesen végrehajtson a kutya, a gazdától ez még korántsem garantált – és nem is elvárható. A kiképzést ennek tükrében vagy a gazdival együtt kell végezni, vagy a trénerrel való kiképzést követően a gazdit kell minden egyes alkalom után tájékoztatni és bemutatni, hogy aznap a kutya mit tanult, és mindent, lépésről lépésre elismételni és elismételtetni.

- Sok helyről hallottam, hogy nehezen kezelhető kedvencüket nemhogy kirándulásokra, rendezvényekre, de még kutyaiskolába sem merik vinni, mert féltik a többiek épségét… Mi a helyzet a viselkedésproblémás kutyákkal?

GP: A „viselkedési probléma” fogalma nagyon tág. Mi leginkább agresszióval találkozunk, ami általában félelemből adódik. Központunk ideális környezetet biztosít, hogy az enyhén vagy közepesen agresszív kutyák számára javulást biztosítson. Hirtelen mozdulatok, presszió nélkül tudjuk panziós központunkban javítani ezeken a viselkedési „zavarokon”, amelynek forrása legtöbbször a szocializáció hiánya. Nagyon sok gazdi nem ismeri fel, mennyire fontos a kutya 4-5 hónapos korában tudatosan megkezdeni a szocializációt. Itt mi tudunk segíteni: a professzionális felügyelet mellett történő, nyugodt kutyákkal való tudatos konfrontáció a helyes út, hogy a félelmi agresszióból ki tudjuk kúrálni a kutyát.

- Milyen egyéb problémákkal találkoznak még?

GP: Hasonló sűrűséggel fordulnak hozzánk azzal a problémával, hogy a kutya „nem követi az utasításokat”, hogy „nem tudnak úrrá lenni a helyzeten”, legtöbbször otthon. Nos, ennek leggyakoribb oka, hogy ugyanazzal az emberi viselkedéssel változó kutyaviselkedést várnak el – ez egy régi hiba. Ha egyszer engedünk a kutyának, akkor ő már tudni fogja, hogy ugyanazzal a viselkedéssel ő már el tudja érni a célját. Legjobb példa erre a játék. Ha nem szeretnénk a kutyával játszani, de addig-addig unszol minket a faággal, tobozzal, hogy dobjuk már el neki, és végül csak eldobjuk, akkor onnantól kezdve tudni fogja a kutya, hogy mivel „nyerhet meg minket magának”. Ezekben és hasonló helyzetekben szinte csak és kizárólag a gazdit kell tanítani, hogy következetesen és tartósan hogyan őrizze meg a főnök szerepét – ezáltal az együttélés is sokkal harmonikusabb lesz, nem utolsó sorban azért, mert az történik, amit a gazdi akar, nem pedig az, amit a kutya.

Bol-Dog.hu